Arcok, Sorsok, Áldozatok - Családok, tárgyak, Hagyományok
"Emlékezzünk és emlékeztessünk, mert az élet Magyarországon szegényebb lett nélkülük."
dr. Tárkányi Sándor
Elfeledett Soproniak kiállítás
A kiállítás május 1-től ismét látogatható!
„…Akik megnézték ezt a kiállítást, elolvasták a családok történetét, a foglalkoztatást felmondó leveleket, a deportálási igazolványokat és a többi megkülönböztetési dokumentumot, azok velem együtt még jobban elítélik az antiszemitizmust.”
(2014 június 25.)
„…Mikor unokáimnak meséltem, hogy mi is történt, nagyon érdekelte őket, egész hazáig mondtam, hogy én ugyan ötéves voltam, de emlékszem, mikor a háziúr családját elvitték, és a nyilasok hogy rabolták ki a lakásukat. Nagyon érdekelte az alig tíz, tizennégy éves gyerekeket a történelem, de amin ledöbbentem: felnőtt gyermekeim előtt is szinte ismeretlen volt, hogy Magyarországon, magyarok által ez a gyalázat megtörténhetett…”
(soproni férfi levele a rendezőhöz)
ismét mind a 2 kötet rendelhető
újra kiadásra került az Elfeledett Soproniak című könyv első kötete, mely megvásárolható már a június 2-án a rendezvényen.
Elfeledett Soproniak
Arcok, Sorsok, Áldozatok
Elfeledett Soproniak
Családok, Tárgyak, HagyományokA könyvek megrendeléséhez kérem vegye fel a kapcsolatot Dr. Tárkányi Sándorral emailben: sopronbefore1944@gmail.com vagy az itt található űrlapon keresztül!
Az üzenet elküldését követően egyeztetéssel az Ön igényeinek megfelelően személyes átvétellel vagy postai küldeményként is megrendelheti a második Elfeledett Soproniak kötetet.
A postai küldemény költségei a Magyar Posta által megszabott díjszabásnak felelnek meg. (körülbelül 990 forint)
Kiállítás
Sopron - új utca 11
Az Elfeledett soproniak kiállításon a ma élő emberek találkozása valósulhat meg – ha csak fényképek, dokumentumok segítségével is – az 1944 előtti soproni zsidó közösséggel. Sopronból és környékéről mintegy 3000 honfitársunkat hurcolták megsemmisítő táborokba 1944-ben. Alig háromszázan érték meg a felszabadulást. Az 1945-ben hazaérkezettek között egyetlen gyermek volt. Ma már kevesen emlékezhetnek azokra a kiváló hazafiakra, akik ügyvédként, orvosként, tanárként, első világháborús hősként, építészként, gyártulajdonosként, földbirtokosként, kereskedőként, iparosként segítették gazdaggá tenni Sopront. Az Elfeledett soproniak – majd egy évszázad távlatából – közel hozza a családtörténeteket, sorsokat, az 1944 előtti letűnt világból ismét ránk tekintő arcokat.
Arcok - Sorsok - Áldozatok
Boros Liána 1933-1944
“Tekintetéből sugárzik a tisztaság, őszinteség és a gyermeki ártatlanság”
Családok - Tárgyak - Hagyományok
Hirschler József vendéglős (Csepreg, 1884 – Auschwitz-Birkenau, Lengyelország, 1944) Csepregen, a Széchenyi tér 304. számú épületben kóser vendéglőt üzemeltetett, melyet még édesapja, Hirschler Salamon (Alsószeleste, 1848 – Csepreg, 1929) alapított. A vendéglőt a heti és éves vásárok idején főként ortodox kereskedők látogatták. A rituális előírásoknak megfelelően a vendéglőben külön helyiségben üzemelt a tejes és külön a húsos konyha. A tejes edények, kéztörlők kék színűek, míg a húsos edények és a hozzájuk tartozó konyharuhák piros színűek voltak.
A mosás három teknőben történt: az elsőben a tejes, a másodikban a húsos, a harmadikban pedig a parve ruhákat mosták. (A parve ételek közé tartoznak a gyümölcsök, zöldségek, a halak, a tésztafélék, a tojás és a gomba.)
A településen a rituális vágásokat az 1944-es deportálásokig Moskovits Izidor anyakönyvvezető rabbi végezte. Hirschler Józsefet, feleségét, Fehérvári Saroltát (sz. Szombathely, 1888), valamint két lányukat, Borbálát (sz. Csepreg, 1922) és Juditot (sz. Csepreg, 1929) 1944-ben Auschwitz-Birkenauba (Lengyelország) deportálták, ahonnét csak Borbála tért vissza.
"Az emlékezés napja ugyanakkor legyen a remény napja is, hogy együtt juthassunk el a megbékélés és az összefogás erejében való hitre."
Heisler András – MAZSIHISZ elnöke
Még ma is sztereotípiák, előítéletek és rossz beidegződések kötik gúzsba az emlékezetet, vetnek árnyékot múltba néző pillantásainkra, igyekeznek befolyásolni egyéni vélekedésünket. De a valóság, mely gyakran képes felülmúlni a képzeletet – különösen próbák idején –, könyörtelenül tükröt tart elénk, s tetteink következményeivel szembesítve mindig megmutatja, hogy igazán mi is lakik bennünk…
