2021. április 2-án elment közülünk Varga Gusztávné (szül. Steuer) Irma néni (1923-2021), holokauszt túlélő, 97 éves korában (a képen édesanyja és nagymamája mögött, középen ő látható). 2013-ban ismertem meg őt, az Elfeledett Soproniak kiállítás családtörténeteinek a gyűjtése során. Kedves menye révén kerültem Vele kapcsolatba, a lakásán fogadott. A beszélgetések során rájöttem, hogy a holokauszttal kapcsolatos szörnyű emlékeit ő inkább eltemette magában. Tudom, sokan tettek így. De aztán előkerültek a szekrény mélyéről, újságpapírba becsomagolva olyan családi iratok, amelyek harsányan és beszédesen bizonyították a szörnyű időszak megtörténtét: túlélő édesapja, Steuer Adolf zsoldkönyve, túlélő nővére, Steuer Julinna kézzel írt naplója és számos családi fotó, ismerős és ismeretlen arcokkal. Olyan kordokumentumok, amelyek jóval beszédesebbek voltak az ő szelíd, mosolygós hallgatásánál.
Steuer Adolf és családja
Steuer Adolf 1899-ben született Zalagyömörőn, Steuer Sándor és Pollák Regina fiaként. Szabóként dolgozott Sopronban. Krausz Teréziával (sz. Lócs, 1896) kötött házasságot, három lányuk született Bécsben, ahova Adolf a tanácsköztársaság bukása után menekülni kényszerült. Sopronba való visszatérésük után Julianna (sz. 1921) feleségül ment Diamant Károly (sz. Bécs, 1909) szövőhöz, 1940-ben. Irma (sz. 1923) a fodrász mesterséget tanulta ki, míg Margit (sz. 1928) varrónő tanoncként dolgozott a városban.
Adolfot a vészkorszak idején munkaszolgálatra hívták be. Sajnos nem tudjuk, hogy a kezdeti időszakban melyik településre került. Az 1944 októberében kiállított zsoldkönyve azonban arról tanúskodik, hogy ekkor Kőszegre, a 103/305. sz. kisegítő munkaszázadhoz osztották be, ahonnan – orosz nyelvű igazolványa szerint – 1945 márciusában szabadult fel.
Deportálás és munkaszolgálat
A család többi tagját 1944 júniusában a papréti gettóba hurcolták, majd július 5-én Auschwitzba deportálták. Teréziát a megérkezés után azonnal a gázkamrába küldték. A három lánytestvért szeptember 18-án – további kb. 1000 magyar zsidó nő társaságában – Hessisch Lichtenauba (Németország) szállították tovább, ahonnét vonattal és gyalog jártak az erdőben elrejtett lőszergyárba dolgozni. Szerencséjükre mindvégig együtt maradhattak, így igyekeztek egymásban a lelket tartani.
Julianna 1945. február 3-án és 14-én kelt, munkaszolgálatos férjének írt naplójában számol be az embertelen, szörnyű állapotokról. 1945. március végén, az amerikai csapatok közeledtével a nácik evakuálták a Swittábort, a foglyokat vonattal Drezdába, majd onnan Lipcsébe vitték, végül gyalogmenetben Wurzenbe hajtották. Itt szabadultak fel 1945 áprilisában. Útjuk mégsem vezethetett egyenesen hazafelé, előbb a Szovjetunióban kellett eltölteniük néhány hónapot. Így Julianna, Irma és Margit csupán 1945 októberében térhettek vissza Budapestre a Románia felől érkező vonattal, majd a fővárosból végre haza, Sopronba, ahol édesapjuk várta őket. Julianna férjét azonban többé már nem láthatta viszont: Diamant Károly eltűnt a munkaszolgálatban.
Soproni újrakezdés, disszidálás Svájcba
Steuer Adolf a háború után újranősült, a vészkorszakban szintén megözvegyült Mandl Malvint vette feleségül. (Malvin férjét, Kern Adolfot és fiukat, Egont veszítette el a deportálásokat követően.) A Templom utca 14-ben alakították ki első otthonukat, ahonnan később a Kőfaragó tér 3. sz. alá, majd 1947-ben a Patak utca 10. sz. házba költöztek. Adolf a háború után szekérfuvarozással és élőállattal való kereskedéssel foglalkozott. 1956-ban feleségével együtt kivándorolt Svájcba, Urdorfba.
Velük tartott lánya, Julianna, férjével, Schneider Károllyal, valamint Sopronban született kislányukkal, Katalinnal. Második lányuk, Zsuzsa már Urdorfban jött világra. Adolf odakint tovább folytatta eredeti szakmáját, a szabó mesterséget, míg felesége és lánya egy textiláru-üzletben dolgozott Zürichben. Károly egy zürichi postahivatalban vállalt munkát. A későbbiekben a Schneider házaspárnak összesen négy unokája született, akik jelenleg is Svájcban élnek.
Steuer Margit a soproni születésű Rábai Gyulához ment feleségül. Ők az Egyesült Államokban, New Yorkban találtak új otthonra 1958-ban. Itt Margit varrónőként helyezkedett el. Lányuk – aki még a kivándorlás előtt, Sopronban jött világra – jelenleg Chicagóban lakik. Irma a férjével Sopronban maradt, ahol egy fia és két unokája született. Julianna 2006-ban, Margit 2012-ben hajtotta örök nyugalomra a fejét. Steuer Adolf középső lánya, Irma egyike volt annak a három soproni holokauszt-túlélőnek, akik itt éltek a városban. Legyen áldott az emléke.
A túlélő Diamant Károlyné (sz. Steuer Julianna) naplója
A német nyelvű plakátra, cerúzával írt napló egyedülálló dokumentuma egy soproni zsidó lány munkaszolgálatban átélt, embertelen megtapasztalásainak. Az értékes kordokumentum két nap beszámolóját tartalmazza: 1945. február 3. és 14 napokét. Az alábbiakban az 1945. február 14-én írt napló részletét közlöm. A február 3-án írt naplót az Elfeledett Soproniak – Arcok, sorsok, áldozatok / Forgotten Sopronians – Faces, fates, victims című, kétnyelvű könyv 371-372 oldalai ismertetik.
1945. FEBRUÁR 14.
„Vasárnap oly fáradt voltam az éjjeli munka után és rosszul is voltam majdnem elájultam de én nem tudok elájulni, a rossz levegőtől a lányok nem engedtek dolgozni az a jó volt hogy már a vége felé jártunk és így nem hiányoztam úgy a munkánál. A héten délutánosok vagyunk tegnap Fertőtlenítőben voltunk de nem Fertőtlenítettek gőz hiányból így csak fürödtünk ebben sincs köszönet talán 5 percig engedik a vizet arra tisztának mossa magát az ember. Nagy most a … [hiányos a szöveg]
… gyárba ott melegedtünk egy kicsit aztán vonattal utaztunk tovább 9 km nyílt pályán kellett a Havat ellapátolni szörnyű volt 30-an voltunk csupa fiatalok egy páran sírtak a hidegtől. Grete és én nem voltam elkeseredve dolgoztam hogy melegem legyen reád gondoltam hogy te is csináltad és mindnyájan arra gondoltunk egy Munkaszolgálatosra akartuk hogy bírjuk. Szörnyen fázott a lábam más semmim. A Német nő aki velünk volt az is majdnem lefagyott velünk dolgozott hogy ne fázzon. 1 h-kor fedezett fel a munkavezető egy faházat… [hiányos a szöveg]
… aki az anyával van, miért nem tudtunk mi is együtt lenni, könnyebb lenne elviselni. Csak már ne tartson soká mert akkor nem tudom mi lesz az éhség az nehezebb mint a hideg. A Hírek nagyon jók csak igaz legyen. Azért nem hagy el bennünket az Isten tegnap havazott máma már süt a nap a hó elolvadt mintha tavasz lenne. Most már csak kifelé megyünk az idővel és arra kérem a jó Istent hogy májusra együtt ünnepelhetjük mama születésnapját, mindnyájan egészségben együtt.” (Az eredeti Napló szöveghű változata)
Dr. Tárkányi Sándor építész, az Elfeledett soproniak kiállítás kurátora
A cikk az Elfeledett Soproniak – Arcok, sorsok, áldozatok / Forgotten Sopronians – Faces, fates, victims című, kétnyelvű kötetben megjelent családtörténet szerkesztett változata. Köszönet dr. Tárkányi Eszternek a családtörténet megírásáért.