A 19. század első harmadára a város védelmét biztosító hármas falgyűrűből álló várfal előtt húzódó várárok a mai Várkerület vonalán szinte teljesen beépült. Még beépítetlen telkek, bástyakertek főleg a Színház utcában voltak, illetve a későbbi Széchenyi tér északi térfala nem épült még be ebben az időben. Martin Hasenauer mérnök 1831-ben készült helyszínrajzán még állt a későbbi Kaszinó helyén a Brückl-bástya, a Széchenyi tér mai házainak helyén pedig összefüggő bástyakert volt, melyet egy rámpa metszett ketté, a mai Templom utca vonalában.
A Templom utca rendezése
A Templom utca Széchenyi térrel való összekötése az 1850-es évek elején indult el. Az 1851-es állapotot ábrázoló, Franz Janke várostervező mérnök által rajzolt helyszínrajzból kiderül, hogy az utca folytatásához el kellett bontani két meglévő épületet, valamint a Brückl-tornyot. Először (1857 körül) Georg Unger tervei alapján gótizáló stílusban felépül a reáliskola, amely megadta az utcanyitás fő vonalát, majd 1864-ben Hild György készítette el a Templom utca 25. és 27. számú lakóházak terveit. 1870-es keltezésű a Kaszinó épületének terve, melyet Ludwig Wächtler bécsi építész tervezett neoreneszánsz stílusban.
Két hitközség Sopronban
1869-ben a Templom utca 23. szám alatti telek helyén a Posztósok bástyája (bástya kertje) állt, melyet az izraelita hitközség a soproni Posztósok Céhétől vásárolt meg négy évvel később. A városban már 1852-ben önálló izraelita iskola működött, a hitközség 1858-ban alakult meg. Az 1867. XVII. törvény mondta ki a zsidók emancipációját. A törvény hatályba lépése utáni emlékezetes kongresszust követően a tagok egy része kivált, és megalapította az ortodox hitközséget. Ám az anyahitközség sem fogadta még el a kongresszusi szabályzatokat, és megmaradt régi status quo-ante alapon.
Tervek a zsinagóga építésére
Az anyahitközség templomépítési szándékának megvalósításában egy tragikus véletlen segített. Rosenfeld Jakab 1871-ben az Aschaffenburg melletti vasúti szerencsétlenségnél életét vesztette. A katasztrófa helyén végrendeletet készített, melyben 20.000 Ft-ot hagyott a soproni hitközségnek templomépítés céljára, valamint szegény tanulók ösztöndíjának finanszírozására. Tetemét 1871. augusztus 29-én helyezték Sopronban örök nyugalomba.
Az izraelita templom első, nagyvonalú terveit Handler József építőmester készítette 1873-ban. Sajnos ez a terv az 1873-ban kitörő pénzügyi válság következtében nem tudott megvalósulni, a tervek elvesztek. A hitközség az újabb tervek elkészítésével a fiatal, Schármár János soproni építészt bízza meg.
Schármár János soproni építész terve
A Bécsben tanult Schármár Templom utcai zsinagóga terve a bécsi korai neoreneszánsz egyszerű antikizáló stílusában készült. A szabadon álló, zárt tömegű templomépület kedvező arányú főhomlokzatát timpanonnal lezárt középrizalit tagolta. Az 1874-ben készült, engedélyezett dokumentáció alapján az épület 1876 augusztusára valósul meg.
A zsinagógáról készült fotó tanúsága szerint a bejárat fölötti középrizalit három ablaka helyett csak egy épült meg középen, a szélső félpillérek közötti mezőkben szőlőfürtöt utánzó homlokzatplasztika jelent meg. A húsz éve elbontott Brückl-torony a zsinagóga bejárata előtt állt, az új épület így visszaidézte annak sziluettjét, vertikális jellegét.
A templom építése kb. 25.000 Ft-nyi költségből valósult meg, a jótevő adományozó Rosenfeld Jakab nevét, emlékét márványtábla hirdette a bejáratnál. A földszinten a kb. 240 m2-es templomtérben 334 férfi foglalhatott helyet, a nők számára az emeleten kb. 120 m2-es U alakú galériát alakítottak ki.
Ünnepélyes megnyitó
Az imaház ünnepélyes fölavatása 1876. szeptember 8-án délután történt, melyről másnap a „Sopron – Sopronmegye Hivatalos Közlönye” a „Helyi és megyei hírek” rovatában rövid hírt közölt. A szeptember 15-i számban a lap már részletesebben beszámolt az eseményről, így megtudhatjuk, hogy Dr. Jellinek Adolf bécsi rabbi ünnepélyes beszédét igazi ékesszólással mondta el, az ének részeket pedig Moor Rafael győri főkántor énekelte kitűnő hangon és bensőséggel. Az izraelita imaház fölavatásán szép számú közönség vett részt, jelen voltak a hatóság képviselői is. A program német nyelven folyt, az ünnepély végén a jelenlévők elénekelték a himnuszt.
Homlokzat felújítás 60 évvel később
1938. május 28-án – ezen a napon emelkedett törvényerőre az első zsidótörvény – tatarozásra és létraállvány építésre vonatkozó kérelmet nyújtott be a hitközség az engedélyező hatósághoz. A kérvény mellett a zsinagóga Templom utcai homlokzati terve is szerepelt, készítője Füredi Oszkár építész – a hitközség tagja – volt.
Az eredeti, Schármár-féle homlokzathoz képest a kivitelezés során Füredi kisebb módosításokat végzett a homlokzaton. A főhomlokzat emeletén elhagyta a homlokzatdíszítéseket (kanellúrákat, a szélső fél pillérek fejezetét, talapzatát), a földszinti és emeleti két oldalsó ablak alatt pedig ablakmellvédeket alakított ki, hangsúlyozva az ablakok vertikális jellegét. Az attika korlát szélső pillérei helyett új „rácsozat” készült. A bejárat fölötti fél pilléreken, az osztópárkányok alatti mezőkben, a szélső ablakok mellvédjeiben és egyéb helyeken megjelentek geometrikus, kör és négyzet formájú homlokzati vakolatdíszek, esetleg kerámiák is. A homlokzat a tatarozás után késő historizáló, szecessziós hangulatúvá vált.
Elkobzott holmik raktára
Az 1938-as első, az 1939-es második, majd az 1941-es harmadik zsidótörvény a legszabályosabb jogi formulákba öltöztetve fosztott meg embereket alapvető jogaiktól és lehetőségeiktől, azzal az indokkal, hogy az illető “zsidónak” minősült. A törvények a rangsorolt emberi minőségek mesterségesen tagolt világát teremtették meg, ember és ember között minőségi különbséget tettek, ezzel pedig a zsidónak minősítetteket anyagilag visszaszorították, erkölcsileg leértékelték.
1944. március 19-én Magyarországot megszállta a német hadsereg, a miniszterelnök Sztójay Döme lett. Tíz nappal később életbe lépett a zsidóellenes intézkedések első hulláma, összesen mintegy száz rendeletben korlátozták jogaikat. Április 16-án a zsidók vagyonát – ingatlanokat, ingóságokat, értékpapírokat – helyezték zár alá, pár nappal később a zsidó üzleteket és azok árukészleteit foglalták le. A Templom utcai zsinagóga épületét is megtöltötték a deportált zsidók holmijával.
A zsinagógát és a mellette lévő iskola épületét 1944-ben bombatalálat érte. 1944. július 5-én, a Déli pályaudvarról deportálták a soproni zsidóságot, közöttük volt a neológ zsinagóga neves rabbija, dr. Pollák Miksa és családja. Az 1800 soproni zsidó deportált közül 1945-ben 183 fő szerepelt a visszaérkezettek névjegyzékében.
Elbontott zsinagóga, jogtalanul államosított telek
A zsinagóga a második világháborúban erősen megsérült, ezért az ötvenes évek elején Sopron Város Tanácsának rendelkezése folytán a hitközségnek az épületet el kellett bontani. A soproni hitközség 1959. január 29-én kelt levelében a budapesti Magyar Izraeliták Országos Képviselet (MIOK) Irodájának bejelentette, hogy a Templom u. 23. szám alatti, volt templom telkét a Győr-Sopronmegyei Tanács utasítása alapján a Telekkönyvi hatóság pótlólag államosította. Az állami tulajdonba vételt a hitközség egyrészt azért vitatta, mert az ingatlan a telekkönyvi betétben „Templom 4 udvarral, 3 fallal és 2 gazdasági épülettel a Beltelekben” néven szerepelt, így mivel az államosítás templomot ért, az törvénytelen volt. Másrészt, ha a terület államosítása romtelek voltának tudatában történt, az is szabálytalan volt, hiszen az 1952. évi 4. tvr. és végrehajtási rendelete be nem épített telekre nem vonatkozott.
Sopron Városi Tanácsa Ipari és Műszaki Osztálya 1959. március 16-án kelt válaszlevelében a telek beépítését jogosnak tartotta, mivel az már a Magyar Állam tulajdonát képezte. Az osztályvezető hivatkozott a városfejlesztési tervre, amely a belső városrészekben lévő foghíjtelkek beépítését írta elő. Nem adott azonban semmiféle érdemi választ az államosítás jogszerűségét megkérdőjelező felvetésre vonatkozóan.
Winkler Oszkár lakóépülete
A lebontott zsinagóga helyén 1960-ban Winkler Oszkár építész tervei szerint 16 lakásos lakóépület épült, az utcai vonalra telepítve, zártsorúan csatlakozva a két szomszédos épülethez. A szűk udvar miatt csak utcai, ill. átmenő lakások létesültek. A homlokzat szimmetriája az utcai front hosszméretének megfelelő alaprajzi elrendezésből adódott. A kis mélységű loggiák és az eléjük helyezett, kis kiülésű erkélyek a homlokzat változatossá tétele céljából készültek.
Az 1876-ban épült neológ zsinagóga épülete közel 70 évig ékesítette a Belváros Templom utcai bejáratát. Méltó keretét adta egy fejlődő, a várost számos nagysággal megajándékozó zsidó közösség hitéletének. Eltűnése nem csupán a helyi építészet számára nagy veszteség, hanem tágabb értelemben az egész hazai építészet szempontjából is, hiszen egyike volt a korai neoreneszánsz stílusú zsinagógáinknak.
Emléktábla
A lakóépület homlokzatán 2007-ben helyeztek el közös összefogással egy fehér márvány emléktáblát a neológ zsinagóga, és neves történész rabbija, dr. Pollák Miksa emlékére. Az emléktáblán a Schármár János építész által tervezett zsinagóga homlokzatát Kutas László szobrászművész formálta meg bronzból.
Dr. Tárkányi Sándor építész, az Elfeledett Soproniak kiállítás kurátora
A teljes tanulmány, hivatkozásokkal együtt az alábbi linken érhető el: http://sopszem.sopron.hu/sopszem//SSz13-2.pdf