Az 1930-as évek végétől fokozatosan bevezetett zsidótörvények, a munkaszolgálat, a nem honos zsidók deportálása ellenére a magyarországi zsidók bíztak benne, hogy életük nem kerül veszélybe. Mindazáltal a zsidótörvények megjelenésével – de különösen a II. világháborúba való belépés után – a soproni zsidóság is egyre nehezebb helyzettel szembesült. 1941-ben Sopron lakossága 42.205 fő volt, ebből 1861 fő izraelita vallású. Közülük kb. 1000 fő a neológ, közel 900 fő pedig az ortodox hitközséghez tartozott.
Zsidó [ellenes] törvények és rendeletek
A Darányi Kálmán kormányfő által 1938-ban kidolgozott „első zsidótörvény” felrúgta az általános jogegyenlőség elvét, és kirekesztette a zsidók többségét nemcsak a politikából, hanem az értelmiségi pályákról is. Az 1939 tavaszán – immár Imrédy Béla kormánya idején – megalkotott, A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról címet viselő ún. „második zsidótörvény” célja az volt, hogy a zsidókat fizikai-napszámos munkára szorítsa vissza.
Az 1941-es törvények (melyeket összességében „harmadik zsidótörvénynek” neveznek) közül a Bárdossy László kormánya által beterjesztett 1941:XV. törvénycikk (Nemzsidók és zsidók házasságkötésének tilalma) már a hírhedt nürnbergi törvények alapján készült, és megalázó jellegével a legrosszabbat vetítette előre. Az 1942:XV. törvénycikk, amely A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól címet viselte (azaz a „negyedik zsidótörvény”), már a totális jogfosztást célozta: zsidónak nem lehetett semmiféle birtoka.
A soproni Kaszinó-Egyesület „megoldása” a zsidó kérdésre
A törvény a zsidó kérdést, mint a legfontosabb társadalmi problémát tüntette fel. Ennek eredményeképpen a soproni Kaszinó-Egyesület választmányának 1942. évi legkiemelkedőbb feladata is a zsidókérdés megoldása lett. Dr. Schindler András ügyvezető alelnök érintkezésbe lépett Dr. Schönberger Gusztáv választmányi taggal, hogy önkéntes kilépésre bírja az egyesület zsidó tagjait. A 44 zsidó tag aláírta a kilépő nyilatkozatot arra az esetre, ha a választmány határozata kedvezőtlen lesz.
A január 30-án egybegyűlt választmány ülésén az ügyvezető alelnök javaslatának végén kijelentette, hogy „az egyesületnek csak az a magyar állampolgár lehet a tagja, aki kereszténynek született”, melynek értelmében a zsidó tagok kilépését tudomásul vették. A Kaszinó-Egyesület zsidó beltagjai voltak: Csatkai Jenő, Dr. Goldmann Hugó, Dr. Gross Sándor, Hacker Lipót, Dr. Hernfeld Pál, Kaufmann Samu, Kerpel Ignác, Klein Sándor, Lantos Jakab, Dr. Lederer Manó, Lederer Sándor, Mangold Pál, Dr. Meller Béla, Mitzger Salamon, Dr. Pollák Miksa, Dr. Schönberger Gusztáv, Spiegel Szigfrid, Strasser Emil, Török Zoltán, Dr. Weiler Béla és Dr. Weiss Sándor.
A német megszállás után
Az 1944. március 19-i német megszállást követően a német Biztonsági Szolgálat (Gestapo) hét fős szolgálati helyet létesített Sopronban: az izraelita aggok háza Képezde (ma Csatkai Endre) utca 6. szám alatti épületébe települt. 1944. április 5-től kötelezővé tették a sárga csillag viselését.
Április 7-én feloszlatták a két zsidó hitközséget, a zsidók számára kijárási korlátozásokat vezettek be. Megalakult a zsidó tanács, melynek tagjai életükkel feleltek azért, hogy a különböző zsidóellenes rendeleteket pontosan végrehajtsák. A soproni zsidó tanács vezetője Rosenheim Zsigmond kereskedő, titkára Paschkusz Salamon fegyintézeti lelkész, míg tagjai Goldschmied Sándor nyomdász, Krammer Viktor magántisztviselő, Dr. Krausz Béla ügyvéd, Dr. Lederer Manó ügyvéd, Rosenberg József kereskedő, Steiner Emil téglagyáros voltak. A kitérteket Hacker Béla képviselte, Goldschmied Szigfrid ortodox és Krausz Mihály neológ elnök pedig „tanácsadók” voltak.
Elkobzott vagyonok, üzletek és házak
Sopronban április 16-án hirdették ki a zsidók vagyonát zároló rendeletet, négy nappal később pedig üzleteiket és üzemeiket vették zár alá. A városban összesen 199 házat koboztak el zsidó tulajdonosaiktól, és 159 üzletet „nacionalizáltak”. Ebből 77 üzlet a soproni kereskedő utcán, a Várkerületen helyezkedett el. A zsidók által lakott lakásokat a gettókba költöztetésük (május közepe) után, a gettóban lévő lakásokat pedig a deportálásukat követően lezárták és leltározták.
Zár alá vett zsidó üzletek a Várkerület 121. (ma 104) alatt (Fotó: Magyar Zsidó Levéltár) 
A zár alá vett zsidó üzletekre kitett tájékoztató tábla (Soproni Múzeum Aprónyomtatvány gyűjtemény)
A polgármesteri mutatókönyvben 1500 körüli az iktatott lakásigénylések száma, ami az egy évvel korábbi, szokásos ügymennyiségnek a háromszorosa volt. A lakásokban talált, leltározott, elszállítható értéktárgyak (porcelánok, kristályok, ezüstök, perzsaszőnyegek, stb.) és ruhaneműk fa ládákba kerültek. A gettókban, illetve a Gestapo Képezde u. 6. szám alatti (korábban zsidó Aggok Háza) épületének pincéjében a gazdagabb zsidók kíméletlen vallatását követően július 7-én és 14-én újabb nagy vagyonok felderítéséről számolt be a helyi sajtó.
Soproni gettók és csillagos házak
Május közepén Sopronban is kijelölték a gettókat. A Papréten a 4. sz. háztól a tornacsarnokig fából készült kerítést húztak, ezután az Ikva patak képezte a gettóhatárt a hitközségi (Paprét 26.) házig. Gettót létesítettek az Új utcában, ezen kívül a Jacobi-féle gyárépületet, illetve a Torna utca, az Ezüst (ma Ötvös) utca, az Újteleki utca és a Rákóczi utca néhány házát jelölték ki a zsidók számára.
A soproni gettók és a bevagonírozás helyszínei egy 1935-ös térképen 
Az Új utcai gettó bejárata az Orsolya tér felől (Elfeledett Soproniak kiállítás gyűjteménye)
Többen az öngyilkosságba menekültek. Június 13- án és 14-én a még be nem vonult zsidó férfiakat besorozták honvédségi kisegítő munkaszolgálatra. Június 18-19-től a vármegye más gettóiba összegyűjtött zsidókat sorra a soproni líceum vakolatlan menzaépületébe szállították. Dr. Kamenszky Árpád polgármester a zsidók megkíméléséért sok mindent megtett, azonban több városi tisztviselő, illetve a beérkezett szombathelyi csendőrosztag nem vonakodott túlteljesíteni a zsidóellenes rendeleteket.
Zsidó holmik, bútorok szállítása a papréti gettóba (dr. Varga Mária tulajdona, Fotó: dr. Németh Alajos) 
Sárga csillagot viselő személyek a papréti gettó bejárata előtt (Magyar Zsidó Levéltár, Fotó: dr. Németh Alajos)
Június 29-én hajnali 5 órakor a Sopronba vezényelt szombathelyi csendőrség felzargatta a gettóba zsúfolt zsidóságot. Végighajtották őket a városon, hogy aztán az Erzsébet-kert előtti főiskolai menzaépületben, illetve a Jacobi-féle gyárépületben szállásolják el őket. Az egybezsúfolt zsidók között a kétségbeesést fokozták a csendőrnyomozói „kihallgatások”, verések.
Zsidók menete a Deák téren a “halálvonat” felé (dr. Varga Mária tulajdona, Fotó: dr. Németh Alajos) 
A főiskolai menza épületben “szállásolták el” a gettókból kivezényelt zsidókat (Magyar Zsidó Levéltár)
Bevagonírozás, deportálás, Auschwitz-Birkenau
A bevagonírozást július 5-én a városba vezényelt csendőrség végezte, Drégelyi Béla csendőr százados vezetésével. A soproni, a beledi, a csornai és a kapuvári zsidókat kevés kivétellel Auschwitz-Birkenauba deportálták. A Sopronból indított, mintegy 3000 főnyi transzport július 8-án érkezett meg a célállomásra. Eközben Sopronból 42 személyt menekítettek a cionisták Budapestre. A „leghűségesebb városban” megindult a tülekedés az ,,elhagyott” zsidó vagyonért: a 157 zsidó üzletre mintegy 3000 kiigénylési kérvény érkezett.
Vasútvonal javítást végző munkaszolgálatosok, köztük három sopronival (Smuel Yaari tulajdona) 
Munkaszolgálatos jelvény, melyet Sopronban találtak (Elfeledett Soproniak kiállítás gyűjteménye, Fotó: Tóth Richárd)
1945. március végén Sopron vidékén az SS-ek félezernyi kényszermunkást agyonlőttek. Ez elől mentett meg több zsidó csoportot Almásy Tibor légvédelmi tüzérfőhadnagy. Az elhurcoltaknak csupán tíz százaléka érte meg a felszabadulást, főleg a munkaszolgálatos férfiak. Az SS-ek sokakat közvetlenül a felszabadulás előtt lőttek agyon, mások a felszabadulás után haltak meg, mivel leromlott állapotuk miatt már nem lehetett rajtuk segíteni.
Cinizmus és borzalmas valóság
A soproni holokausztról írt rövid ismertető végén két olyan kordokumentumot közlök, melyek tartalma szöges ellentétben áll egymással. Endre László 1944 július 4-én, a deportálás előtti napon, a belügyminiszternek írt táviratában azt üzeni, hogy a “Zsidókkal való bánásmód mindenütt emberséges, sőt udvarias“. Számára a verések, a brutális vallatások, a megalázó altesti motozások “emberséges és udvarias” tettek voltak.
Endre László államtitkár távirata a belügyminiszternek (Soproni Múzeum Kézirat gyűjtemény) 
Buxbaum Sándor soproni deportált nyilatkozata (Magyar Zsidó Levéltár)
A másik dokumentum egy visszatért deportált, Buxbaum Sándor várkerületi lakos nyilatkozata 1946. december 19-i dátummal. Ebben az iratban arról tett jelentést, hogy a 81 éves, özv. Hess Zsigmondné szül. Kauffmann Rozália a deportálás során a vagonban megőrült. A hölgyet az SS katonák még Auschwitzba érkezése előtt elpusztították. Ezzel az irattal kívántam kicsit érzékeltetni azt a tragédiát, melyet a deportáltak és a túlélők átéltek a második világháború üldözései során.
Dr. Tárkányi Sándor építész, az Elfeledett Soproniak kiállítás kurátora